Sirarpie Der Nersessian
| Sirarpie Der Nersessian | |
| Született | 1896. szeptember 5.[1][2][3] |
| Elhunyt | 1989. július 6. (92 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Fellow of the Medieval Academy of America (1947)[5] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sirarpie Der Nersessian (Konstantinápoly, 1896. szeptember 5. – Párizs, 1989. július 5.) örmény művészettörténész, szakterülete az örmény és a bizánci művészet. Az örmény művészettörténet területén úttörő munkát végzett. Számos intézményben tanított az Amerikai Egyesült Államokban, többek között a massachusettsi Wellesley College-ben és a Harvard Egyetemen.[6][7] Tagja volt a Brit Akadémiának (1975), az Académie des inscriptions et belles-lettres-nek (1978) és az Örmény Nemzeti Tudományakadémiának (1966).[7]
Élete
[szerkesztés]Jómódú családban harmadik gyermekként született Konstantinápolyban. Anyai nagybátyja Malachia Ormanian konstantinápolyi örmény pátriárka volt.[7] Anyját kilenc, apját tizennyolc éves korában vesztette el.[8] Az Esayan Akadémián és a konstantinápolyi angol lányiskolában tanult. 1915-ben, az örmény népirtás csúcspontján nővérével Európába menekült, és Genfben telepedett le. Több évig a Genfi Egyetemen tanult, majd 1919-ben Párizsba költözött.[9]
Felvették a Sorbonne Egyetemre, ahol történelmet tanult. Tanárai Charles Diehl és Gabriel Millet neves bizantinológusok, és Henri Focillon művészettörténész voltak.[9] 1922-ben Millet asszisztense lett, és az ő segítségével adta közzé egyik első cikkét 1929-ben.[7] A diplomához szükséges két dolgozatát az Académie des inscriptions et belles-lettres és a Revue des Études Grecques díjazta, amikor közzétette őket 1937-ben.
1930-ban három mentora, Charles Rufus Morey, Albert M. Friend Jr. és Walter Cook bizantinológusok javaslatára az Amerikai Egyesült Államokba költözött, és a massachusettsi Wellesley College-ben tartott művészettörténeti előadásokat. Rövid idő alatt rendes professzorrá nevezték ki, utóbb a művészettörténeti tanszék vezetője és a Farnsworth Museum igazgatója lett.[9]
1978-ig maradt Dumbarton Oaksban, aztán nyugdíjba vonult, és nővérével Párizsban élt.[7] Nyugdíjazásakor teljes könyvtárát a jereváni Matenadaranba küldte, hogy az örmény kutatók segítségére legyen.[8]
Munkássága
[szerkesztés]Munkássága elsősorban az örmény művészettörténet körében mozgott, beleértve a templomépítészetet, illuminált kéziratokat, miniatúrákat és szobrászatot. Alább található egy válogatás azokból a könyvekből és cikkekből, amelyeknek ő a szerzője.[10] 1945-ben megjelent könyvét (Armenia and the Byzantine Empire) David Talbot Rice,[11] Jurgis Baltrušaitis,[12] és Alekszandr Vasziljev méltatta.[13] méltatta. Vasziljev szerint Der Nersessian "az örmény történelem, művészet és civilizáció legnagyobb élő tekintélye."[13]
Könyvek
[szerkesztés]- Armenia and the Byzantine Empire. Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press, 1945.
- Aght'amar: Church of the Holy Cross. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1964.
- Armenian Manuscripts in the Walters Art Gallery. Baltimore: The Trustees, 1973.
- Armenian miniatures from Isfahan. Brussels: Les Editeurs d’Art Associés, 1986.
- The Armenians. New York: Praeger, 1969.
- L'Art arménien. Paris: Art européen. Publications filmées d'art et d'histoire, 1965.
- L'illustration du roman de Barlaam et Joasaph. Paris: de Boccard, 1937.
- Miniature Painting in the Armenian Kingdom of Cilicia from the Twelfth to the Fourteenth Century. Washington D.C.: Dumbarton Oaks Studies, 1993.
Cikkek
[szerkesztés]- "The Armenian Chronicle of the Constable Smpad or of the 'Royal Historian.'" Dumbarton Oaks Papers, Vol. 13, 1959, pp. 141–168.
- "An Armenian Gospel of the Fifteenth Century." The Boston Public Library Quarterly. 1950, pp. 3–20.
- "A General View of the Manuscripts of San Lazarro." Bazmavep. Venice, 1947, pp. 269–272.
- "Pagan and Christian Art in Egypt. An exhibition at the Brooklyn Museum." The Art Bulletin. Vol. 33, 1941, pp. 165–167.
- "Two Miracles of the Virgin in the Poems of Gautier de Coincy." Dumbarton Oaks Papers, Vol. 41, 1987, pp. 157–163.
- "The Kingdom of Cilician Armenia", A History of the Crusades, edited by Kenneth M. Setton, 1969.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. július 5.)
- ↑ https://www.medievalacademy.org/page/CompleteFellows, 2023. március 28.
- ↑ Dickran Kouymjian: Sirarpie Der Nersessian (1896-1989): Pioneer of Armenian Art History. In Medievalists and the Academy. Ed. Jane Chance. Madison: University of Wisconsin Press. 2005. 483. o. ISBN 0-299-20750-1
- ↑ a b c d e Jelisaveta Allen, Nina G. Garsoïan, Ihor Ševčenko, Robert W. Thomson: Sirarpie Der Nersessian: 1896-1989. Dumbarton Oaks Papers, XLIII. évf. (1989)
- ↑ a b Der Nersessian, Sirarpie. In Dictionary of Art Historians. Ed. Lee Sorensen.
- ↑ a b c Տեր-Ներսեսյան, Սիրարփի Միհրան. In Levon Chookaszian: Armenian Soviet Encyclopedia volume 11. Yerevan: Armenian Encyclopedia. 1985. 683. o.
- ↑ Részletesebb lista itt található: Dumbarton Oaks Papers. "Sirarpie Der Nersessian." Dumbarton Oaks. Vol. 21, 1967, pp. 1-5.
- ↑ Armenia and the Byzantine Empire by Sirapie der Nercessian Review by: David Talbot Rice. The English Historical Review, LXI. évf. 240. sz. (1946. május) 271–272. o.|
- ↑ Armenia and the Byzantine Empire. A Brief Study in Armenian Art and Civilization by Sirarpie der Nersessian; Henri Grégoire Review by: Jurgis Baltrušaitis. The Art Bulletin, XXVIII. évf. 2. sz. (1946. június) 124–125. o.
- ↑ a b Armenia and the Byzantine Empire. A Brief Study of Armenian Art and Civilization by Sirapie Der Nersessian Review by: A. Vasiliev. Speculum, XX. évf. 4. sz. (1945. október) 491–494. o.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Sirarpie Der Nersessian című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.